Rákóczisok Strasbourgban!

A II. Rákóczi Ferenc Alapítvány munkáját szerte a Kárpát-medencében elismerik és tisztelik. A határon túli magyar fiatalok részére szervezett programsorozatát, a Magyarságismereti Mozgótábort (Students Without Boundaries), amelyet idén 16. alkalommal rendezett meg, 2008-ban az Európai Parlament is kitűntette, így elnyerte az Európai Unió Ifjúsági Károly Díját (Charlemagne Award). Az Európai Parlamenttel való jó viszony azóta sem szakadt meg, sőt még inkább elmélyült. Ennek eredményeképpen az Európai Parlament meghívására 2009. szeptember 13-a és 16-a között egy ötvenfős kontingens - a tábor szervezőin túl, régi táborosok, találkozósok, akiknek köre kiterjed Pozsonytól Kézdivásárhelyig, Beregszásztól Zentáig - képviselhette az alapítványt, és mondhatjuk az egész Kárpát-medencét Strasbourgban, az EU fővárosában.



A II. Rákóczi Ferenc Alapítvány munkáját
szerte a Kárpát-medencében elismerik és tisztelik. A határon túli magyar fiatalok részére szervezett programsorozatát, a
Magyarságismereti Mozgótábort (Students Without Boundaries), amelyet idén 16.
alkalommal rendezett meg, 2008-ban az Európai Parlament is kitűntette, így elnyerte
az Európai Unió Ifjúsági Károly Díját (Charlemagne Award). Az Európai
Parlamenttel való jó viszony azóta sem szakadt meg, sőt még inkább elmélyült.
Ennek eredményeképpen az Európai Parlament meghívására 2009. szeptember 13-a és
16-a között egy ötvenfős kontingens - a tábor szervezőin túl, régi táborosok,
találkozósok, akiknek köre kiterjed Pozsonytól Kézdivásárhelyig, Beregszásztól
Zentáig - képviselhette az alapítványt, és mondhatjuk az egész Kárpát-medencét
Strasbourgban, az EU fővárosában.

 

Szeptember 13-án, vasárnap
érkeztünk meg Strasbourgba, ahol Surján László európai parlamenti
képviselő és Mikóczy Ilona, az alapítvány felvidéki referense fogadott
bennünket nagy örömmel. Megismerkedhettünk az „utak városának” nagyobb
nevezetességeivel, élvezhettük az Ill mentén épült házak, utcák középkorias
hangulatát, ami egy pillanatra el is felejtette velünk, hogy Európa egyik
legmodernebb városában vagyunk. Az első napok kirándulásai során beutazhattuk
egész Elzászt, olyan történelmi városkákat is érintve, mint Colmar, vagy olyan
zarándokhelyeket, mint
Sainte-Odile.

Mindezek
azonban nem vonhatták el figyelmünket az út legfontosabb céljáról – a 2009.
szeptember 1-én elfogadott szlovák nyelvtörvénnyel szembeni ellenállásról.
Ennek jegyében a magyar képviselők meghívott vendégeiként ellátogathattunk az
Európai Parlamentbe is, ahol egy huszonöt fős kis csapat vállalta fel, hogy
ahova csak lehet, eljuttatják az alapítvány tiltakozó levelét, és minél több
képviselő figyelmét hívják fel arra, milyen negatív hatásai lehetnek a
törvénynek nemcsak a Felvidéket, de az egész Kárpát-medencét beleértve. Az unió
más országainak képviselőivel beszélgetve azonban az is kiderült, hogy a
törvény és a vonatkozó problémakör – bár számos idegen nyelvű sajtó is sokat foglalkozott
vele – egyáltalán nem egyértelmű, és sok esetben csak hallomásból ismert.
Mindezeket tekintetbe véve, egy igen pozitív élmény volt mindannyiunk számára,
hogy éppen mi lehettünk azok a szócsövek, akik azt a szerepet kapták, hogy
felvilágosítsák őket arról, mi folyik Európának ebben a szegletében, sokszor
azért felhasználva az alkalmat arra is, hogy a saját magunk régióinak
problémáit is szóba hozhassuk.

Elmondható,
hogy a törvény olvasása után egyre többünk számára kristályosodhat ki, hogy a
törvény pontatlanságai, nem egyértelmű fogalmazásmódja milyen visszásságokat
szülhet főként a felvidéki régióban, s ronthatja még inkább az amúgy sem
felhőtlen magyar-szlovák viszonyt.

„Az
emberi jogok csorbulása azonban már nemcsak magyar-szlovák probléma.” – ahogyan
azt Surján László képviselő úr kifejtette – „Az már egy egész Európát érintő
ügy”. Ahogyan azt Gál Kinga és Bauer Edit tolmácsolásából megtudtuk, ugyanez a
helyzet Sólyom László, köztársasági elnök szlovák fenyegetés miatt meghiúsult
határátlépésének ügyében, amelyet látszólag egy teljesen különálló diplomáciai
kérdésként is kezelhetnének, de a történet hallatán egyre többen emelik fel
szavukat a szlovák kormány megnyilvánulásaival szemben. Sógor Csaba erdélyi
képviselő is ezt erősítette meg – „nem a magyar-szlovák fél között kell
egyeztetni, de az unió és a szlovák fél között, hiszen azok az emberek, akiket
a törvény hátrányosan érint ugyanolyan uniós polgárok… érdekes, hogy épp a cseh
nyelv lett kiemelve a törvény hatálya alól, pedig éppen ez az, amitől a szlovák
nyelv ’tisztasága’ igazán romolhat”.

A
kiemelt képviselők nemcsak ott tartózkodásunk, de az év folyamán is figyelemmel
kísérték és kísérik az alapítvány munkáját, támogatva egyre több magyarországi
fiatal bevonását is a programba.

A mi
részünkről elmondható – csodás három napot zárhattunk, amely után
kijelenthetjük: büszkék lehettünk arra, hogy magyarnak születtünk, s hogy ha
csak egy kicsit is, de hozzájárulhattunk egy talán békésebb Kárpát-medencéhez. Mert
mi, ennek a földnek vagyunk a szülöttei, s ha a jövőnk a kérdés, a minket
érintő dolgokat más nem véleményezheti, csak akkor ha mi, akik átélik azokat
felemelik szavukat és kiállnak magukért… Ez az egyik legnehezebb feladat, amit
életünk során meg kell tanulnunk: akárhova vet is a sors, helytállni... Az
viszont tény, az alapítvány és a Családi Kör kötelékén belül még inkább
megérthetjük: a jövőt csakis mi alakíthatjuk, amelynek ez az út egy nagyszerű
példája volt.

 

                                                                                                                                       Túri
Gréta