Véget ért a 27. Rákóczi Mozgótábor – Diákok Határok Nélkül program.
A tábor eseményeiről, az ifjúsági vezetőképző program során megélt élményekről, örömteli pillanatokról Szabó Adrienn, a program erdélyi résztvevője írt összefoglalót.
Köszönjük a csodás két hetet és HajRákóczi!
Ahogy az élet sem a születésnél kezdődik, úgy ez a tábor sem a megérkezésnél, de még nem is a felvételnél. Ez a tábor mindenkinek ott kezdődik, amikor először hall róla. Amikor mesélnek neki, hogy ez a tábor mennyire meghatározó volt, hogy miután vége lett, nem ment el az illető úgy, hogy utolsó napon nem törölt volna le egy-két könnycseppet az arcáról, amiért elbúcsuzott egy új baráttól. Az elmondások alapján ez nem csak egy tábor.
Ez a nagybetűs TÁBOR.
Így hát velem is ez történt. Megcsapott a Rákóczi Mozgótábor szele. És ez a szél olyannyira erős volt az én esetemben, hogy elképzelhetetlen volt, hogy ne jelentkezzek. Majd egyszer a többi e-mail között rábukkantam a Rákóczisra. Felvettek. FELVETTEK!
Lassacskán eljött a tábor maga. Erdélyi lévén rendhagyóan éjfélkor indultunk. És rendhagyóan 13 órát utaztunk. Ez után ember legyen a talpán, aki nem azt kívánta volna, hogy aludjon egy jót, vagy láncban megigyon három gőzölgő, habos kávét. Amiután Tibor bával „elmentünk” medvét vadászni, amiután Zsuzsa néni mindenkihez odament, hogy érdeklődjön felőle, amiután megtanultuk a Rákóczi Vastapsot és az egésznek az éke, az őszinte beszámolók a régi Rákóczisoktól, a csapatvezetőinktől, rájöttem, az idei év a mi táborunk, most mi fogjuk megélni azt amit ők évekkel ezelött.
Ekkor meggyőződtem, hogy ez után jön a java, úgyhogy kinyitottam a szívem és elkezdtem befogadni a mosolyokat és az őszinte szeretetet.
A hivatalos első napon a csapatunkkal átutaztunk Pécsre. Ez idő alatt kezdtük el igazán megismerni egymást. Elkezdtek alakulni a barátságok. A nap elején még elsuttogtam magamban egy imát, hogy mindannyiunk találja meg ezekben a napokban a csodát, a varázslatot, önmagát és a többieket. Imádkoztam, hogy az idei Bethlen legyen jó csapat.
Számomra bebizonyosodott, hogy a Fennvaló keze rajta van ezen a táboron. Mert amit kivántam az teljesült. Mert az emberek összebarátkoztak, senki sem maradt egyedül, a Bethlen idén is kiemelkedő csapat lett és végül, ha jól tudom mindannyian meg kezdtük ízlelni a táborban rejlő csodákat.
Az első három napot Pécsen és környékén töltöttük. Itt számomra a legemlékezetesebb helyszínek és pillanatok a Pécsi Bazilika, itt sokan legyőztuk a tériszonyunkat, a Zsolnay negyedben elkezdte bontogatni a szárnyát a csapatunk Népdalcsokra, valamint itt számomra kiderült, hogy mennyire jó a rövidtávú memóriam, hiszen a tárlatvezetést a városom hétköznapi életével kiegészítve, fél órával később megosztottam egyik jó vezetőnkkel, az én élvezetemre és az ő érdeklődésére . Majd a villányi borkostolón mindenki magával ragadó ízeket kóstolt. Végül a Pécs körüli utunk koronáját számomra Mohács jelentette.
Ugyan Pécs szépsége elrabolta a szívem, Mohács visszaszerzte és magáévá tette. Mert az előadás alatt én visszarepültem az időben és ott álltam 1526-ban, láttam magam előtt azt a sok-sok magyar főnemest és büszke harcost, akiket a török láncra verve vonultatott fel utolsó sétájukra.
Istenem, ilyen harag rég uralkodott bennem. Kiáltani, tiltakozni, nemet akartam mondani. Nem, nem és nem. Amiket elmondott az idegenvezető igaz volt, folytogatóan igaz. És éreztem, hogy ennyi év távlatából már tehetetlen vagyok, hogy azok a velem egykorú ifjak, a csecsemők, a harcosok megalázva haltak meg. De egyet tehetek, hogy példaképként nézzek rájuk, hőshalálukra.
Tokaj felé tartottunk, ahol drága Zsuzsa néniek vártak Tibi bával. Ám utunkba beékeltünk pár megállót: Debrecent és a Hortobágyot. A Hortobágyon lovasszekérrel mentünk keresztül és az itt elhangzottakból ismét „feleltem”. Ez a szekerezés az egyik kedvenc programom lett. Majd megérkeztünk a szálláshelyünkre és elkezdtünk kipakolni. De mire észbekaptunk már pakolhattunk is vissza mert gyorsan eltelt ismét három nap. Ezidő alatt ellátogattunk Kassára II. Rákóczi Ferenc sírjához és emlékmúzeumához. Itt sokkal közelebb kerültünk az akkori korhoz. Később beláthattunk Vizsoly fortélyos rejtélyeibe egy interaktív és szórakoztató előadáson keresztül. Ha az ember Vizsolyban jár, bűn lenne kihagyni ezt a lehetőséget. Ha lenne TripAdvisor oldala megerdemelné a maximum értékelést.
Ugyanakkor ellátogattunk a Lillafüredi kastélyszállóba, ahol bejártuk a Meseautó helyszíneit és ahol eldöntöttem, hogy ha majd egyszer Villányban nem is lesz esküvőm, akkor a Kastélyszállóban.
Aztán megtudtam a feltételeket. Úgyhogy új álmok után szegődtem. Amelyet meg is találtam a Visegrádi Várban, hiszen ott újra kisgyereknek éreztem magam, felidézve az Anna, Peti, Gergő visegrádi fejezetét.
De Budapest. Hát Budapest, ő Budapest. És mindannyian tudjuk, hogy ez a Budapest mire képes. Ez a Budapest a bűvkörébe von mindenkit. Meghozzá ez a budapesti metró. Sosem utaztam még tömegközlekedéssel ilyen nagy városban, de bevallom, igazán szórakoztató. Ezekre a napokra tartogattam a szebbnél szebb ruháimat. Megérte, ugyanis az Országházába belépve nagyon előkelőnek éreztem magam. Azok a vörös szőnyegek, törtfehér lépcsők és színes termek, a Szent Korona és a halálkomoly őrök. Elragadott teljes egészében. És Pityunak igaza volt, az állófogadáson kapott rétes a világon a legjobb.
Pest összehozza az embereket, a Bethlen is itt találkozott huzamosabb ideig a Zrínyivel. A táncházban igazán jól tudtunk ismerkedni, ennél jobb közös élmény nincs a világon. Egyedül egy esélyt adok a Dunán hajókázos gálának, egyedül az tudná túlszárnyalni a táncházat.
Mégis a csapatom hangulata, a közös poénok, a hosszas buszutak, a buszsofőrünk, Nándi viccei, Pityu olykor mély, olykor vicces megjegyzései, Atti érdeklődése Szentgyörgy és Barót iránt, Fanni békéje, valamint Bogi örökös jókedve… mesés csapat. Őszintén, már tervezném a találkozónkat, természetesen Sepsiszentgyörgyön, a világ közepén.
Felejthetetlen élményeket gyűjtöttem, felejthetetlen barátokkal. Ezentúl akárhány kisebb ismerősömmel fogok találkozni nem a Diáknapokrol fogok mesélni, hanem a Rákóczi Mozgótáborról, ami életem tábora volt!
Szabó Adrienn (Erdély)
Adrienn (jobb oldalt) a Ki mit tud? programjában szerepelve.