Az iskola a család után a legfontosabb szocializációs színtér. Az oktatás az ismeret átadása és annak befogadása. Az iskola, s az oktatás nemcsak a felnövekvő generáció nevelésének helyszíne, s módja, de a nemzet, ezzel együtt a közösség megmaradásának egyik záloga. A koronavírusjárvány viszontagságaival megkezdett 2021/2022-es tanévet a kárpátaljai iskolák a háború viszontagságaival zárták. A jelenlegi oktatási helyzetről, jövőbeli tervekről, az elmúlt 30 évről Orosz Ildikóval a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjével, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnökével beszélgettünk.
- Véget ért az idei tanév, hogyan zajlott ez a nem szokványos oktatási év?
Kárpátalján, mint a világ számos részén 2 éve már, mi is online tanítunk, s végre ebben az évben kezdtük el a jelenléti oktatást, aminek mindenki nagyon örült. Majd februárban jött a háború, ami egy nehezített helyzetbe vitte a gyerekeket. Ugyan Kárpátalja még mindig a béke szigete, de azért a különböző szirénák miatt van protokoll, ami feszültséget okoz a szülőknek és gyerekeknek. Szülők közül az édesapa kint dolgozik Magyarországon, lehet évek óta, lehet most ment el, a családok megtörtek, így nehéz volt befejezni az évet, de sikerült. A Főiskolán is sokan azt hitték, hogy nem kapnak oklevelet, de megírták az évfolyammunkájukat, szakdolgozatukat, online folytattuk az oktatást, amiben volt rutinunk és az évet sikeresen lezártuk.
- Hogyan tekintenek a jövőbe, s hogyan tudnak készülni a következő tanévre?
A jövő mindig azon fog múlni, hogy sikerül-e a szeptembert megkezdeni jelenléti oktatással. Mert ez egy kulcskérdés az itteniek számára, hiszen itt a gyerekekről és a gyerekek jövőjéről van szó. Sok szülő, ahol pláne a család kettészakadt, mert itthon vannak, itt van az egzisztenciájuk, a felépített házaik, apuka pedig albérletben él, külföldön dolgozik. Ha nem lesz jelenléti oktatás, akkor valószínűleg ezek a családok áttelepülnek Magyarországra, azt fogják választani, a család és a gyermek érdekében. Ezért mi magunk is, meg a Pedagógusszövetség igyekszünk mindent megtenni, hogy aki itthon marad, azok számára biztosítsuk ezt az oktatást. Rendkívül nagy felelőssége lesz a jövőre nézve a kistérségi vezetőknek. Mert az Ukrán Oktatási Minisztérium is szeretne jelenléti oktatással kezdeni szeptemberben, de ehhez biztosítani kell a feltételeket, azt a feltételt, hogy a gyermek biztonsága érdekében minden iskolában legyen óvóhely. A Szovjet Unióban, a hidegháború idején, amikor épültek az iskolák, pincét építettek az intézmény alá, amit óvóhelynek neveztek ki. Azóta nem volt erre szükség, így sok óvoda, iskola nem rendelkezik ilyennel, vagy nem megfelelő állapotban vannak ezek a pincék. A tanévkezdéshez az óvóhelyekre vonatkozó, kiszabott kritériumokat meg kell teremteni. Most azon múlik mindez, hogy mennyire állnak komolyan a kistérségi vezetők ehhez, meg tudják e teremteni ennek kialakításához az anyagiakat.
Mi a magunk részéről, mint Főiskola mindent meg akarunk tenni, illetve nálunk a jelenléti oktatás mellett fontos, hogy a kollégiumokat is tudjuk biztosítani. A buszjáratok most nem működnek, nagyon kevés az a települések közötti buszjárat, ami beindult, főleg egy városról vonzáskörzetébe, de távolsági buszok nem igazán járnak, ezért a kollégiumi helyekre nekünk is szükségünk lesz. Mi 64 településről fogadunk be gyerekeket és ezért szeretnénk biztosítani. Örömmel mondom, hogy úgy néz ki, mi ezeknek a feltételeknek meg fogunk tudni felelni.
- Hogyan telik a nyár a KMPSZ-nek köszönhetően?
Mi, mint Pedagógusszövetség azt láttuk, hogy ez a két és fél év kihagyás miatt valami jelenléti oktatásra van szükség. A korábban Határtalanul programra nyert utazási támogatás kapcsán kértük a Magyar Kormányt, hogy ebből inkább itt, Kárpátalján szervezzünk úgynevezett Határtalanul nyári iskolát. Ami, arról szól, hogy három héten keresztül az 1-6. osztályok diákjai délig tanulnak, persze a tanulás az egy kicsit szabadabb jellegű, mint az iskolai oktatásban. De a helyi pedagógusok tudják velük pótolni azokat az alapvető dolgokat, amik elmaradtak az év folyamán, s mindezt játékos formában, élménypedagógiával. Kapnak egy ebédet, ennek a programnak a köszönhetően, és mindez délután folytatódik közösségépítéssel. Nagy örömömre szolgál, hogy 65 helyszínen, 2800 gyereket tudunk megszólítani, s ellátni. Továbbá, összhangba hoztuk a nyári táborainkat, a GENIUS Jótékonysági Alapítvánnyal, a Tulipán Tanoda Jótékonysági Alapítvánnyal. A Pedagógusszövetségnek 6 tehetséggondozó nyári tábora van, a Tulipán Tanodának 4, a GENIUS Jótékonysági Alapítványnak több, mint 10. Ezzel 800-1000 gyereket tudunk közöségbe vonzani.
Mindezen túl, a pedagógusokkal is foglalkoznunk kell. Idén augusztusban 2 év kihagyás után újra megszervezzük a Nyári Akadémiát, ez egy szabad akadémia a pedagógusok számára, egy hetes tábor, itt a főiskolán, ahol megpróbálunk közös gondolkodással felkészülni a következő tanévre, különböző tematikai napok keretein belül. Őszintén remélem, hogy megtelnek a helyek és így fel tudunk készülni a jelenléti oktatásra. Csak egy vágyunk és reményünk van, hogy végre béke legyen, vagy fegyverszünet legyen. Állítsák meg ezt az értelmetlen háborút, mert ez a legfontosabb számunkra, akik igazából még meg sem tapasztaltuk, hisz Kárpátalja Ukrajna béke szigete, de a feszültség azért érezhető itt is.
- Hogyan zajlott a Rákóczi-főiskola bázisán elszállásolt belső ukrajnai partnerintézményi oktatók, egyetemi tanárok itt léte, s ők segítése?
Volt, amikor 700-an is el voltak szállásolva a Főiskola különböző épületeiben, de ezeknek az embereknek az elszállásolására, ellátásra nekünk is fel kellett készülni. Ezt közvetlenül magyarországi segélyszerveztek, közvetve pedig a Magyar kormány által tudtuk megvalósítani. Majd az ortodox pünkösd után megjelent Kárpátalja kormányzójának rendelete, arra vonatkozóan, hogy ki számít menekültnek. Ennek értelmében, aki tudott visszament vagy tovább állt, de még 70 fő mindig maradt. Őket tanári vendégházakba helyeztük el, meg az egyik kollégiumunkba. Hiszen ezeket a kollégiumokat ahol éltek, nekünk is elő kell készíteni az új tanévre, ki kell mélyíteni a régi kollégium pincéit, megfelelő szintre kell hozni mindent, ahhoz hogy szeptembertől 64 település diákjai beköltözzenek és újra élet legyen az intézményben.
- Milyen változások voltak leginkább hatással a magyar oktatásra az elmúlt 30 évben?
30 évvel ezelőtt volt egy fellélegzés a szovjetrendszer után. Az első 5 év liberális, európai normákhoz méltó oktatási rendszert hozott. Akkor alakult ki a kárpátaljai magyar oktatási rendszer, mert sikerült egyházi líceumokat, főiskolát létrehozni. Ebben érdekeltek voltak az ukránok is, ezért nyitottak. De 1996-ban elfogadták az új ukrán alkotmányt, ami Ukrajnát monolit nemzetállamnak definiálja, s mint ilyen ebben a kisebbségi helyzet egyre kevésbé fért be. 1997-től pedig egy fokozatos visszalépés van, ahol az ukrán állam megpróbál kivonulni a kisebbségi oktatásból. 20 év múlva, 2017-ben drasztikus törvényt fogadnak el, ahol a kisebbségi anyanyelvi oktatást megszüntetik, korlátozzák az 1-4. osztályra, az orosz iskolákat teljesen bezárják. A magyar, s más kisebbségek számára az 5. osztálytól egy átirányításos technikát ajánlanak, amihez viszont nincsenek meg a megfelelő feltételek, hisz 30 év alatt még ukrán-magyar akadémiai szótárt sem sikerült összeállítani, nem beszélve az egyéb feltételekről. Közben, a magyar s minden kisebbségi oktatás támogatásából kihátrál. Eleinte támogatták az egyházi líceumokat, később nem adtak hozzá semmi fillért. Amikor a Főiskola megalakult voltak bizonyos kedvezmények, utána ezek is megszűntek. Már a tankönyvek nyomtatásából is csak egyfélét adnak, a munkafüzetekre már nem adnak pénzt. Számos ilyen szűkítés történt, de a legdrasztikusabb az a 2017-ben elfogadott oktatási törvény volt. Amit ráadásul szeptember 5-én fogadtak el, úgy hogy szeptember 1-től Ukrajna csatlakozott az Európai Gazdasági Térséghez és megkapták a vízummentességet. Erre, mintegy válaszreakcióként egy olyan törvény lett elfogadva, ami az előző 250 év kisebbségi gyakorlatát Kárpátalján felülírta. Hiszen, 250 éve nem volt olyan rendszer, hogy a kisebbségiek ne használhatták volna érettségiig az anyanyelvüket. Ez a törvény pedig előírja, hogy 4. osztályig lehet anyanyelven tanítani, onnan kezdve különböző százalékarányokban határozták meg az ukrán nyelv bevezetését, úgy, hogy általános iskola végére a magyar nyelven és irodalmon kívül általában véve, mindent ukrán nyelven kelljen tanítani. Mindezt nehezen tudom elfogadni, hiszen az ukránokkal közösen harcoltunk a Szovjet Unióban, s az volt a meglátásunk, hogy mindenkinek anyanyelvén kell tanulni, s a nyelv órákon kell megtanítani az államnyelvet, a matematikán pedig a matematikát kell tanítani. Ez nagyon nagy érvágás volt számunkra. A KMPSZ nem adta fel, s 2017 óta is ez ellen küzdünk. Egyrészt sikerült elérni, hogy a magán oktatási intézmények taníthatnak anyanyelven, másrészt az államiakban is egy kis kiegyenlítődés történt. Ez nem megoldás, ad egy kis lélegzetvételnyi erőt, másrészt viszont nagyobb terhet ró a közösségre, hiszen a magánintézményeket az ukrán állam nem támogatja, még a nonprofit oktatási intézményeket sem. Tehát a magánintézményekben megőrizhetjük az anyanyelvi oktatást, de 0 támogatással. Ezáltal a magán oktatási intézmények iránt nagyobb lesz a kereslet. Van 3 református líceum, 1 görögkatolikus és 1 római katolikus líceum, ezeket a magyar állam támogatja, az ukrán állam csak a törvényi előírást adja hozzá. Emiatt meg fog nehezedni a helyzetünk, hiszen mindent elő kell majd teremteni. Jelen pillanatban itt tartunk, várjuk a háború végét. Pozitívnak tartom, hogy Ukrajna az Európai Uniós irányt vette, ez azzal is jár, hogy az EU-ból a pozitív példákat is át kell venni, s európai értékrendhez kellene igazodni. S én csak reménykedni tudok abban, hogy amikor elindul az európai irányú csatlakozás, akkor összhangba kell hozni az itteni törvényeket az ottani normákkal. S remélem, hogy érvényt tudnak szerezni azoknak az értékeknek, amelyek a környező országokban a kisebbségi oktatásban jelen vannak.
A cikk a Kanadai Magyarság hetilap korábbi számában jelent meg.