A Rákóczi Alapítvány fájó szívvel tudatja mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Aykler Béla, a diaszpóra magyarságának emblematikus alakja, az alapítvány gazdasági vezetője, a Rákóczi Tábor megálmodója elhunyt.
Az alábbiakban Csadi Zoltán búcsúzik mindannyiunk Berci bácsijától:
Ülök a rakparton és nézem a vizet.
Eljöttem otthonról. Nem bírtam a négy fal között maradni. Pár perce kaptam a hírt, hogy Berci bátyám (akik szerették és akiket ő is szeretett csak azoktól fogadta szívesen, ha így nevezték) másoknak Aykler Béla, a diaszpóra magyarságának kiemelkedő személyisége, kanadai idő szerint ma reggel elhunyt torontói otthonában.
Sorjáznak a gondolatok bennem. Mellettem a kikötő, Garam1. Istenem, milyen sokszor indultunk innen együtt, a Rákóczi hajó fedélzetén, a tábor utolsó napján közös utazásra. Ünnepelni, hogy ismét sikeresen lezajlott egy újabb Rákóczi Tábor, megint 100 Kárpát-medencei magyar fiatallal több lett a Családi Kör.
Mennyi mindent köszönhetünk neked! Leginkább ezt, hogy egy nagy közösséghez tartozhatunk, a Rákóczi Családi Kör tagjai vagyunk. Meg az erőt és a töretlen hitet, ami folytonosan áradt belőled. A tartásodat, amivel végigélted a 20. századot. Az érzést, hogy nem szabad megalkudni és soha, de soha nem szabad feladni, mert amikor egy ajtó bezárul, akkor egy másik kinyílik és nekünk minden pillanatban késznek kell lennünk rá, hogy képesek legyünk belépni rajta. A magyarság iránti örök elkötelezettséget, amivel példát adtál a 21. században és persze a Rákóczit. A Tábort! Amit talán azért is hívtál, hívtatok életre, hogy azok a szörnyű tragédiák és világégések, amiken te fiatalon keresztül mentél, újra ne ismétlődhessenek meg, hogy lehetőséget kapjunk egymás jobb megismerésére és elfogadására. Ezt adtad nekünk!
Mi, akik ismerhettünk most tétován tekintünk egymásra, mert még fáj a hiányod, betöltetlen az űr, amit magad után hagytál. Pedig ha látnánk, hogy a legnagyobb ajándék, amit kaphattunk az élettől, az az, hogy megismerhettük egymást, és általad és a Rákóczi által most már több ezer magyar fiatal tartozhat egy nagy közösségbe, akkor látnánk azt is, hogy egyetlen valódi halál van, a felejtés. Csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek.
Drága Berci bátyám! Emlékedet örökké őrizni fogjuk és amíg Rákóczis lesz a földön, addig soha nem felejtünk el. Legalább 3500 magyar fiatal szívében ott dobban majd emléked, amikor a Táborra gondol és a közös élményekre.
Isten veled!
„A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.”(Reményik Sándor)
Budapest, 2018. 06. 23. (19:00)