2024. július 14-én véget ért a 28. Rákóczi Mozgótábor – Diákok Határok Nélkül Program. Az alábbiakban Banka Kamilla, kárpátaljai résztvevő beszámolóját olvashatják az idei Mozgótáborról.
II. Rákóczi Ferenc egykor fegyverbe szólított minden nemes és nemtelen magyart… Én ma csak szólni szeretnék azokhoz a magyarokhoz, akik bármilyen formában is kötődnek a Rákóczi Alapítványhoz, vagy a Mozgótáborhoz.
Pontosan 1 hete ért véget eddigi életem mondhatni legmeghatározóbb 10 napja. A Mozgótáborból hazaérve tagadhatatlan, hogy felmerült bennem a kérdés: Hogyan tovább? Őszintén szólva a tábor előtti néhány napom elég zsúfolt volt, és aggódtam amiatt, hogyan is fognak alakulnia dolgok, így féltem elindulni. Bele sem mertem gondolni, mennyi idegen emberrel kell majd beszélgessek, és mennyire kellesz kilépnem a komfortzónámból. Igen… az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy nagyon negatívan indultam el. Pedig valójában nyitott voltam, és olyasmivel tértem haza, amit azóta is egy csodaként emlegetek.
A jelenkori magyar irodalom egyik legnagyobb költője, Kányádi Sándor egyszer így fogalmazott: „Én nem határon túli magyar vagyok, hanem határtalanul magyar”. Ha a táborra gondolok, akkor ezek a szavak azt hiszem kellőképp átadják az üzenetet. Annyi mindenen ment keresztül magyar népünk. Az ország tragikus szétszakítása óta sokan élnek akaratukon kívül egy olyan ország határain belül, ahová nem a nyelvük, hitük vagy kultúrájuk köti őket, csak a nagyhatalmak önkényes politizálása. Emellett jól tudom, hogy sok magyar él külföldön karrierépítés, az álmai megvalósítása céljából is. Van valami azonban, ami összeköt mindannyiónkat – ez pedig a közös múltunk, ami a jelenben értékelődik fel, s egy reményteli jövőt ígér. Kárpátaljaiként találkoztam erdélyi, felvidéki, délvidéki fiatalokkal, akikben barátokra leltem. A sok különbség mellett rájöttem, hogy vannak közös problémáink, azonos érdeklődési területeink és hasonló elképzeléseink az életünkről.
Szeretem az irodalmat és a történelmet, így kétségkívül fontosnak, tanulságosnak láttam az előadásokat és az interaktív, tanító jellegű programokat. A tárgyi tudásnál viszont sokkal többel gyarapodtam… Felejthetetlen élményeket szereztem, szélesítettem a látóköröm a sokszínű egyéniségekből álló csapatom megismerésével és megerősödtem a céljaim eléréséhez szükséges identitás tudatomban.
Hálásan köszönöm mindenkinek azt a támogatást, amivel immár több mint 30 éve hozzájárulnak az anyaországon kívüli magyar fiatalok táborozásához! A munkájuk csodálatos, példaértékű és azt gondolom, eredményes is. A Rákóczi-családhoz tartozás érzése úgy vélem, innentől kezdve mindig az életem része lesz. További sok sikert kívánok a szervezőknek a következő évekre nézve, s minden jelentkezésen gondolkodó kortársamnak nagyon sok bátorságot, hogy merjenek belefogni ebbe a felejthetetlen kalandba!