A kárpátaljai jánosi székhelyű Mária Pokrova Jótékonysági Alapítvány az orosz-ukrán háború kezdete óta segíti az ide áttelepült menekülteket, s a térségben maradt nehézsorsúakat. A Rákóczi Alapítvány jó kapcsolatot ápol a segítő szervezzel, hiszen fontos és nélkülözhetetlen munkát végeznek. Korábbi számunkban a háború kezdeti időszakának eseményeiről számoltunk be az M. Pokrova Jótékonysági Alapítvány szemüvegén keresztül. Most Egressy Mariannal, az Alapítvány ügyvezető igazgatójával, korábbi Rákóczi táborossal az aktuális fejleményekről beszélgettünk.
- Mi újság van nálatok amióta nem beszélgettünk, hogyan zajlanak jelenleg a mindennapok?
Mióta legutóbb beszéltünk, azóta átalakítottuk a Jánosi Mezőgazdasági Líceumot menekültszállássá, ahol 50 főt helyeztünk el. Nagy szerencsénk volt, hogy egy évvel ezelőtt lett felújítva a konyha, így ezeknek az embereknek az étkeztetését is megtudjuk oldani. Azonban így is sok kihívással nézünk szembe. Az iskola a múlt éven bezárt, így rengeteget dolgoztunk azon, hogy minden ismét müködőképes legyen és hogy lakhatóvá tegyük a helyet. A líceum konyháján az ide és a környéken megszálló menekülteknek -ami 70-80 fő- napi háromszor biztosítunk meleg ételt. Az egyik családi étterem pedig heti 3-4 alkalommal készít egytál ételt a Jánosi és Balazsér községben élő idős és ellátásra szorult emberek részére. Ez körülbelül 50 fő. Ezeket a projektjeinket már majdnem 3 hónapja visszük, amiben eddig is nagy segítség volt a Rákóczi Alapítvány támogatása és már dolgozunk az rászorultakat ellátó program folytatásán.
- Hogyan változott meg a munkátok a kezdeti időszakhoz képest?
Sokat változott a munkánk az elmúlt hónapokban. Az első szakaszban a menekültszállások megfelelő kialakítása volt fókuszban, most a második szakaszban az itt lévő menekültek ellátása kerül előtérbe. Az első két hónapban aktívabb volt a támogatói kedv, mostanra természetes módon ez is változott. Emellett más menekülteket ellátó intézmények illetve parókiák is folyamatosan kérnek tőlünk segítséget, a hozzájuk érkezettek ellátására. Tehát jelenleg a legnagyobb kihívás számunkra a élelmezés megoldásának a biztosítása. Továbbra is szervezzük az olaszországi evakuációs programot, ezen kívül dolgozunk egy gyermekek szakszerű pszichológiai ellátását célzó programon. Ezt már egy hónapja elkezdtük önkéntes pszichológusokkal, de egy állandó koncepciót szeretnénk kialakítani és szeretnénk az önkéntes pszihológusainknak -akik szintén menekültként érkeztek hozzánk- egy anyagi támogatást is nyújtani a munkájukért cserébe. Hiszen fontos, hogy az ide érkezett emberek be tudjanak illeszkedni és egy új jövőt és exisztenciát tudjanak építeni.
- Hogyan zajlik az evakuációs programotok?
Ez egy olasz civil kezdeményezés volt, az elején A HOPE UKRAINE eleinte egy civil kezdeményezés volt, majd beállt mögé az Olaszországban lévő Ukrajna Tiszteletbeli Konzulátusa is. A kezdeményezők főként turisztikai szférában dolgoznak, így hatalmas kapcsolati hálóval rendelkeznek, ami által szuper körülményeket tudnak biztosítani az oda érkezőnek. Természetesen ingyen.
- Kárpátalja kormányzója kijelentette, hogy aki tud az álljon munkába, igyekezzen minden ide érkezett menekült saját ellátást megoldani. Hogyan hat ez a ti munkátokra?
Ennek egyelőre még nem érezzük a hatását. Viszont mi is látjuk, hogy van szükség egy ilyen típusú kontrollra az állam részéről, hiszen végletekig ellátni az embereket nem lehet. Ez nagyon megterhelő anyagi és humán erőforrás szempontjából is. Örülünk minden kezdeményezésnek ami segít ezeknek az embereknek egy új célt találni az életükben.
Hogyan látod a kárpátaljai emberek jelenlegi háborús életérzését?
Szerintem mostanra már mindenki belefáradt kicsit ebbe a háborús helyzetbe. Viszont, mindenki ugyanúgy végzi a dolgát. Látom a menekültszállásokon dolgozó tanárokon, óvónőkön, takarítókón, konyhai személyzeten, akik már lassan három hónapja talpon vannak, hogy kimerültek.
- A Rákóczi Alapítvány támogatását hogyan sikerül felhasználni?
Az alapítvánnyal szeretnénk a rászorulóknak szánt ingyen konyhánkat a jövőben is folytatni. Hiszen ők azok, akikről mindenki elfeledtkezik, de őket is súlyosan érinti a hatalmas infláció vagy a kenyérkereső katonai besorozása. Ezért az alapítványunk céljai között szerepel az otthon maradtak, rászorulók illetve betegek segítése és támogatása. Ezeknek az embereknek gyakran különleges gyógyszerekre van szüksége, amit helyileg vagy Magyarországon próbálunk beszerezni. Ez most a következő hónapoknak a projektjei. Az előző nagylelkű támogatásokat is az ingyenkonyha programunkra használtuk fel. Ami óriási segítség, hiszen majd 130 embert tudunk ellátni a kedves adományozóknak köszönhetően. Hálásan köszönjük még egyszer.
A cikk a Kanadai Magyarság hetilap korábbi számában jelent meg.