A Magyar Református Szeretetszolgálat 2006 óta áll fenn, s működik református hátterű, keresztyén alapértékekre épülő közhasznú, karitatív szervezetként. A budapesti székhelyű szervezet az orosz-ukrán háború első napjától kezdve segít különböző akciókkal, humanitárius segítséggel. Terveik között szerepel a háborús helyzet enyhítése és a nehézsorsú kárpátaljaiak segítése az év további részében is. A református szeretetszolgálat háborús tevékenységét és munkáját a kanadai Rákóczi Alapítvány 3000 CAD-al támogatta. Dobis-Lucski Zsófiával, a Szeretetszolgálat kommunikációs vezetőjével beszélgettünk.
- Hogyan érte a háború híre az MRSZ-t?
Rendkívül szomorú és félelemmel teli hangulat uralkodott akkor február 24-én a Szeretetszolgálatnál. Első dolgunk volt, magát a háborút magában felfogni és szörnyű volt, hogy most ez itt zajlik a szomszédba. Majd utána mindannyian elkezdtünk kárpátaljai ismerőseinkért aggódni. Ezzel együtt egy azonnali tettrekészség is megjelent. Azt éreztük mindannyian a szeretetszolgálatnál, hogy most nincs idő várni és most nincs arra lehetőség hogy megbeszéljük és stratégiákat alkossunk, hanem mindenkit azonnal „hadba állítottunk”, mi magunkat is.
- Mik voltak az első tevékenységi körök és hogyan változott ez meg?
Egyrészt már aznap elindítottuk az első adományokkal megpakolt kisbuszokat Kárpátaljára, az első napon közel egy tonna tartós élelmiszert tudtunk átvinni. Ez azóta sem állt meg, azóta is folytatjuk az adományok átvitelét. Másrészt az első önkéntesek munkatársak megjelentek aznap este, egyelőre a Nyugati pályaudvaron hogy a vonattal érkező menekülőket tudják informálni, hogy merre tudnak tovább haladni, valamit, egy szálláshelyet is kialakítottunk az egyik budapesti irodánkban, oda már az első éjszaka meg is érkeztek az első kárpátaljai családok ez. Majd egy adománygyűjtés hirdettünk, felkészülve a továbbiakra. Ami szintén egy újdonság volt hogy a háború második napjától kezdve minden határátkelőhely fel lett osztva a karitatív szervezetek között, az MRSZ csapata Záhonyba lett kivezényelve és ott a mai napig megtalálhatóak munkatársaim.
- Hogyan zajlanak a mindennapok jelenleg?
Mostanáig már több mint 7000 menekült számára tudtunk szálláshelyet keríteni vagy mi magunk szállásoltunk el. Meg kell jegyezzem, hogy első este több mint 1500 önkéntes jelentkezett hozzánk. Öröm volt látni, hogy ennyien mozdultak meg és ennyien szeretnének segíteni, de saját munkatársaink is természetesen kivették a részüket a munkákból. Az adományoknak a mennyisége mostanra már az 500 tonnát is meghaladta amit összesen a háború érintettjei számára tudtunk fordítani, ennek a mennyiségnek jelentős részét, több mint 300 tonna adományt, pedig közvetlenül Kárpátaljára jutottunk el.
- Milyen jövőbeli tervek vannak?
Tulajdonképpen, azért az első napokhoz képest azért, némileg nem is azt mondom, hogy csendesedett a helyzet, hanem inkább csak jobban kialakultak azok a rutinok és azok a feladatok hogy kinek mi a dolga. Megvannak mostanra a konkrét csapatot, munkatársak akik az ottani szolgálatot felügyelik. Egyébként rengeteg új munkatárssal bővültünk, több mint 70 munkatársat vettünk fel a háború kitörése óta és ő kifejezetten és kizárólag csakis a háborúhoz és a menekültkérdéshez kapcsolódó feladatokkal foglalkoznak. Ugye erre egy idő után azért volt szükség, mert mindemellett a háttérben mennie kellett azoknak a programoknak, beszámolóknak és kötelességeknek, ami egyébként is hozzátartozik a Szeretetszolgálat munkájához. Ezért is nagyon nagy öröm hogy tudtunk új munkatársakat felvenni erre a területre, mert így megfelelő szinten tudjuk biztosítani az ellátást, és a háttérben zajló munka is vissza tudott állni a régi, megszokott rendben. A határátkelőhelyek közül jelenleg Záhonynál továbbra is jelen vagyunk, Budapesten adomány ponton segítünk minden héten csütörtökön 30-40 családnak. A terveink között szerepel a nyári időszakban a látókörünkbe került gyermekek számára nyári táborokat biztosítani. Jelenleg ezeknek az előkészítése zajlik. De ebben az évben továbbra is számolunk azzal, hogy a háború napirenden lesz a Szeretetszolgálatnál.