Rákóczisok a Nagyvilágban: Zangla, India

Kelemen Kinga és Ódry Szilvia 2017-ben a Csoma Szobája Alapítvány önketeseiként Zanglába utaztak, ahol Kőrösi Csoma Sándor 1823-ban elkezdte az első Tibeti-Angol szótárnak és Nyelvtannak a megírását.

A Rákóczis lányok indiai élményeiről és tapasztalatairól Kelemen Kinga írt nekünk:

“Adott egy vizsgaidőszak. Adott a Facebook.

Görget. Görget. Görget.

Önkéntes kerestetik.

Helyszín: Himalája, Észak-India. Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a Csoma Szobája Alapítvány munkálkodásaiban lehet segíteni.

Adott egy jelentkezési ív. Próba-cseresznye!

Elküldve.”

Kelemen Kinga vagyok, a Bethlen 2010-ből. Akkor 14 éves voltam, most már végeztem egy fél egyetemmel. Ökológiát tanultam Kolozsváron. Tavaly júliusban államvizsgáztam.

Az alapképzés befejezése után határozottan ki akartam szakadni az, általam is épített társadalomból. Egy év kalandozás a terv, bármerre. Lássuk, túlélem-e? India kevés gondolkodással és random alakult így, kezdésnek. Az egyetemi ösztöndíjat megduplázzák, eladok pár rajzot és repülhetek is.

Miután elküldtem jelentkezésemet a Csoma Szobája Alapítványhoz egy Skype interjúra került sor, amely során a motivációmról kérdeztek, arról, hogy jártam-e már a kontinensen kívül, miért akarok Indiába menni és az angol nyelvtudásomra voltak kíváncsiak.

Heteken belül két levél is érkezik. Önkéntes lehetek. Igazán. Választhatok időpontot, amikor ráérek a világ tetejére csöppenni. Államvizsga után tökéletes lesz!

Az alapítvány önkéntes találkozót szervez a kiutazás előtt, így lehetőség adatik megismerni a leendő csapatot. Az utat együtt szervezzük meg.

Indiára ajánlják a felkészülést. Kulturális sokkot emlegetnek, ég és föld különbségeket. A kötelező oltások mellett utánaolvasok pár dolognak, beszerzem a víz-szűrős kulacsot, amit majd a hegyek között használhatok. Felkészülésemet nem nevezném a legalaposabbnak. Szeretném tartogatni magam a meglepetéseknek és spontán történéseknek.

Delhiben találkozunk a kis csapat másik felével. Couchsurfing-es szállásadónk, Naveen már vár bennünket. Négyen szállunk meg nála. Odry Szilvi is önkéntes, művészlélek, Vajdaságból érkezett.  Talán ismeri a tábort, rákérdezek. A szálak összefutnak, ő 2009-ben lett a Családi Kör része.

Délen kevés időt töltünk, igyekszünk Lehbe, északra. Ez egy fontos helyszín, ugyanis már 3500 méterrel magasodik a tenger fölé. Itt kötelező pár napot eltöltenünk, amíg a szervezet hozzászokik a kevesebb oxigénhez. A városban még van biztos egészségügyi ellátás, ha probléma adódna. Az első napok bizony gyötrőek kicsit. Fejfájás, lelassult szervezet, sok, és még annál is több alvás igény.

Pár teknős sebességű nap után összeszedjük magunkat s a közben még beérkezett önkénteseket, hogy nekivágjunk a két napos autóútnak, mely végén a célfaluba, Zanglába érkezünk.

Másnap estére érkezünk Zanglába. Az ottlévő önkéntesek egy igen értékes szállítmányt pakolnak le épp a teherautóról, ami elfoglalja az utat. Fa érkezett a szomszéd falu napiskolájához. A Zanszkár folyó völgye, ahol a célfalu is található, magashegyi kősivatag. Erdőket nem találni, csupán néha csipkebokrok, folyóparti füzesek zöldítik erőteljesebben a kopár tájat. Ám majdnem minden család, a konyhakert és az árpaföld mellett rendelkezik egy udvarnyi kiserdővel, mely tulajdonképpen nyárfa ültetvény, hozomány a gyerekeknek a leendő házhoz. Ezt, természetesen, öntözik. A falvak vízellátása a hegyi patak, gleccservíz. Okos öntözőrendszerek által táplálják a nem túl termékeny talajt.

Miért pont ide jöttünk?

A Csoma Szobája Alapítvány Zanglában, egy észak-indiai kisfaluban tevékenykedik. Kőrösi Csoma Sándor 1823-1824-ben 16 hónapot töltött a faluban a tibeti nyelv tanulmányozásával és a világ első tibeti-angol szótárának megírásával. A kb. 700 éves  királyi palota, amelyben hősünk is lakott, igencsak romos állapotba került az idők során, a magyar csapat pedig ezt szándékozik megmenteni. Azóta a projekt fejlődött, más ága-boga is kialakult. Készült napiskola, mely közösségi épületként működik, valamint a téli oktatásnak nyújt teret. Nagy ablakaival és megfelelő tájolásával az épületet a Nap melegíti fel, így a hideg teleken egész kellemes hőmérséklet lesz bent.

 (Forrás: csomasroom.org)

A faluban helyi családoknál kapunk szállást, úgynevezett “homestay”-ben. Ezek ellenőrzött, vendégeknek kialakított szobák. Étkezni velük van lehetőségünk. Többnyire a családfő beszél angolul és a gyerekek. Az újdonsült anyukámmal kézzel-lábbal értjük meg egymást.

A lehetőség, hogy helyieknél lakunk hetekig, sokunk számára egy újabb otthonná varázsolja a helyet. Az önkéntesek között nagyszerű, akár életre szóló barátságok alakulhatnak ki gyakran. Egy kis buborék ez a hely, amolyan időutazás is egyben.

A Zanszkár-völgye elszigetelten őrzi az ottélőket. Áram naponta este 8 és 11 óra között van, előfordul, hogy villanykapcsoló sincs a szobában. A Tejút világít a sötétben, szinte sétálni lehet rajta. Ennél fényesebben ragyogó csillagokat még sehol sem láttam.

Zangla egy nagyobb falunak számít, kb 100 család él itt. Három apró boltocskában lehet vásárolni édességet, tojást, zöldséget, konzerveket, néha sört és wc papírt. Ez utóbbi a polc tetején található, 1 euróért szerezhető be. Értékes árucikk a környéken.

A falusiak, ott-tartózkodásunk idején, jórészt az árpaföldeken dolgoznak, a szüretet is elcsípjük. Aratás előtt elárasztják a földeket, hogy a talaj puha legyen, ki lehessen húzni a szálakat gyökerestől. Kézzel aratnak, hátukon cipelik a házig a kis kazlakat. A széna betakarítására külön három nap áll rendelkezésükre augusztus végén. Ekkor ki kézi kaszával, mások sarlóval dolgoznak. Egy, vagy két darab benzines kasza is leledzik a faluban. Kissé tájidegen hang a zúgó motor hangja, nem mindenki engedheti meg magának a gépek adta luxust.

Az Alapítvánnyal tavaly befejeztük a zanglai iskolát, valamint az ehhez tartozó téli tanárszállás építési munkálatait. Itt, Zanglában télen van a nagy “vakáció”, mivel a hideg miatt nehéz kifűteni az iskolai helyiségeket. Ezért is készültek a napiskolák. A téli időszakra pedig önkéntes tanár érkezik a faluba, aki foglalkozik a gyerkőcökkel.

A szomszéd faluban, Tanpoban az idősebbek foglalkoztak télen is az aprónéppel. Egy fóliasátorban, ahol viszonylag elviselhető volt a hőmérséklet a nagy hidegekben, a csaknem nyolc hónapon át tartó teleken is. Ők kérték azt a termet, a második napiskolát amivel a tavalyi nyár folyamán el is készültünk.

Idén más projektek is futnak már az Alapítványnál. De megsúgom, van Rákóczis a idei csapatban, ismét. És ezek mellett minden év január végén jár le a jelentkezési határidő, ha esetleg kedvet kaptatok a keleti kalandozáshoz!

írta: Kelemen Kinga (Bethlen, 2010)