A Rákóczi Tábor legszebb emlékei gyakran nem a programfüzetben szerepelnek, hanem azokban a személyes történetekben, amelyek a résztvevők szívében születnek meg. Ezen az oldalon a táborozók saját szemszögükből mesélnek élményekről, találkozásokról, barátságokról és azokról a pillanatokról, amelyek számukra emlékezetessé tették ezt a különleges utazást.
Reggeli után a Zrínyi csapattal elindultunk busszal Debrecenbe, ahol a Nagytemplomot csodálhattuk meg belülről és kívülről. Elmesélték, hogy tűzvészek miatt kétszer is újraépítették, a harang szétrepedt és csak egy darabkája maradt meg, és hogy Kossuth Lajos szintén járt ott, mivel a helyszínen is tartottak országgyűléseket. Megmutatták nekünk a panoráma járdát, ahol a két torony között, 40 méter magasról szemlélhettük meg Debrecent. Ezek után továbbálltunk Hortobágyra, ahol egy lovaskocsis út keretén belül figyelhettünk meg bivalyokat, racka juhokat, és természetesen lovakat. Voltak hagyományosan felöltözött csikósok is akik különböző műsorokkal szórakoztattak: lefektették, leültették a lovakat, és volt aki két lóra állt fel, miközben három másik húzta. A kocsis túra után bemehettünk az istállókba megcsodálni a lovakat; a múzeumba, hogy többet tudjunk meg a csikósokról; vagy az agyagosműhelybe, ahol nagyon jót beszélgettünk a mesterrel. A sok élmény után felültünk a buszra és visszaindultunk a szállásra. Beszélgettem másokkal, mindenki remekül érezte magát! Számomra a nap fénypontja Hortobágy volt, mert sokat hallottam már róla, de élőben sokkal szebb volt! Azért is tetszett, mert sokat tanulhattam a csikósokról és az ottani állatokról.
After breakfast, the Zrinyi crew started off to Debrecen by bus, where we marvelled at the the Reformed Great Church, both outside and inside. We were told that it has been rebuilt twice, after fires, the bell cracked apart and only a small piece of it remained and that Lajos Kossuth also visited as a National Assembly meeting was held here. We were shown the panorama sidewalk, from where, 40 meters high between the two towers, we could view Debrecen. Then we took off for Hortobágy, where we could see the buffaloes, racka sheep and, of course, the horses from our carriages. There were horseüherders, dressed in their traditional garb, who entertained us with various programs. Thez sat the horses down, laid them on the ground and some stood on the backs of two while driving another three. After the carriage tour, we went into the stables to admire the horses, into the museum to learn more about the horse-herders, or the clay workshop where we had a good chat with the ceramics expert. After the many experiences, we got back on the bus and started back to our lodgings. I chatted with some others, everybody had a great time! For me, the high point of the day was Hortobágy as I heard a lot about it but it was much better seeing it. I liked it because I learned a lot about the horse-herders and the animals there.
Nagyosi Áron, Erdély
