A Rákóczi Tábor legszebb emlékei gyakran nem a programfüzetben szerepelnek, hanem azokban a személyes történetekben, amelyek a résztvevők szívében születnek meg. Ezen az oldalon a táborozók saját szemszögükből mesélnek élményekről, találkozásokról, barátságokról és azokról a pillanatokról, amelyek számukra emlékezetessé tették ezt a különleges utazást.
Balogh Olívia-Tamara (Erdély) beszámolója a Bethlen csapat utazásáról
Kedden első állomásunk Kassa volt, ahol megtekintettük a gyönyörű Szent Erzsébet-székesegyházat. Már kívülről is lenyűgöző volt a hatalmas gótikus épület, belül pedig a színes üvegablakok, a díszes oltár és a különleges hangulat ragadott meg bennünket. Érdekes volt megismerni a templom történetét, és látni, milyen fontos szerepet tölt be a város életében.
Ezután Vizsolyba utaztunk, ahol a híres biblianyomdászatot látogattuk meg. Itt megtudtuk, hogyan készült az első teljes magyar nyelvű Biblia. Megnéztük a régi nyomdagépeket, és sok érdekességet hallottunk arról, hogyan dolgoztak a könyvnyomtatók több száz évvel ezelőtt. Nagyon érdekes volt elképzelni, mennyi munka kellett egy-egy könyv elkészítéséhez.
A kirándulás utolsó állomása Tokaj volt, ahol egy borászatba látogattunk el. Megismertük a szőlőtermesztés és a borkészítés folyamatát, valamint azt is, hogy mitől olyan különlegesek a világhírű tokaji borok. A borospince hangulata és a gyönyörű táj igazán emlékezetessé tette ezt a programot.
Összességében nagyon jól éreztem magam ezen a kiránduláson. Sok új ismeretet szereztem a történelemről, a kultúráról és a hagyományokról, miközben gyönyörű helyeket is felfedezhettem.
Derbák Bianka (Kárpátalja/Tiszabökény) beszámolója
Ismét buszozással indult a reggel, mialatt mindenki jó hangulatba került és mindenféle zenét énekeltünk végig együtt.
Úgy éreztem, hogy összekovácsolódott a csapat.
Amíg a Balatonra értünk, mindenki meg tudta találni a buszban a beszélgető társát, akár több embert is; és ez a kacagás és a beszélgetés tette igazán széppé az utazást.
Megérkezve a Balatonra közösen piknikezve elfogyasztottuk ebédünket. A balatoni fürdés is egy nagy emlék lesz számomra: odafelé tartva sütött a nap, ebédünk befejeztével elbújt, de még meleg volt, ezért mindenkinek kedve volt fürödni. A fürdés 20 percig tartott, mert nemsokára eleredt az eső. Utunkat folytatva már mindenki kiadósan szundikált a buszon.
Pécsen már örömteli fogadtatással vártak, és átvettük tágas szobáinkat, aztán egy igazán különleges vacsora kereteiben frissültünk fel. Ezután következhetett egy ismerkedős játék, amit ismét beszélgetés követett, mindenki megnyílt a másiknak. Nagyon szeretem, ha mély dolgokról tudunk beszélgetni, ezért kifejezetten tetszett a játék.
Számomra eddig ez volt a legjobb nap, amióta itt vagyok!
Mit éltek át, mit láttak és mit vittek magukkal az elmúlt két napból? A Zrínyi csapat tagjai saját szavaikkal mesélnek élményeikről.
HARMADIK NAP
A Zrínyi csapat harmadik reggele egy érdekes bemutatóval indult; a Kerek Anna és Lilla előadását hallgathattuk meg II. Rákóczi Ferenc életéről. Hamarosan útnak is indultunk a fejedelem nyughelye, Kassa felé, ahol elsőként a rodostói ház mását tekintettük meg. Az itt berendezett múzeum testközelbe hozta a Mikes Kelemen Törökországi levelek című művéből oly jól ismert környezetet. Érdeklődve jártuk körbe az emlékházat, hiszen olyan különleges tárgyak is helyet kaptak itt, mint a fejedelem serlege vagy díszes ruháinak foszlányai.
Szentmise idején csodálhattuk meg a történelmi Magyarország legnagyobb gótikus templomát, a kassai Szent Erzsébet-dómot, a következő úti célunk pedig Vizsoly volt. Nagyon meglepődtem, hiszen egy egészen rendhagyó előadáson keresztül, nagyokat nevetve ismerhettük meg az első teljes, magyar nyelvű Biblia történetét. Azt hiszem, ezt hosszú ideig nem fogjuk elfelejteni.
Napunkat borkóstolóval zártuk, s amíg a különböző fajtákat ízlelgettük, betekintést nyertünk a borkészítés fortélyaiba is. A pogácsa és a zsíros kenyér majszolgatása közben nevetve beszélgettünk, tovább erősítve az újonnan szerzett barátságokat. (Blága Anna, Erdély)
MÁSODIK NAP
Kellemes kisvasutazással indult a napunk Lillafüred felé haladva, ahol megtekintettük a Hermann Ottó Emlékházat. Rövid előadáson vettünk részt életéről, ahol tudásunkat próbára téve egy kis kvízt is kitöltöttünk. Utána mi magunk is bebújtunk Hermann Ottó szerepébe, régi puskájával fotózkodva. A kis kertet is bejártuk, melynek csendjében mindenki megpihenhetett és új barátságokat szerezhetett.
Következőnek utunk az Aggteleki-cseppkőbarlanghoz vezetett, ami egy igazi csoda. Évmilliók során jött létre, és még máig rejtélyeket tartogat; ezekbe a titkokba próbáltunk betekinteni. Az egész csapatot elvarázsolta a látvány, különböző formájú és színű cseppkövek vettek körül bennünket, gyönyörű táncot járva a fényjáték keretén belül.
A szívgyönyörködtető látvány után visszaértünk Miskolcra: az utat zeneszó és gitár kísérte végig. Mindenki buzgó energiával készült a Ki mit tud?-ra, ami napunk egyik fénypontja volt. Mindenki megmutatta egyéniségét, tehetségét.
Gyerekkorom óta elvarázsolt a bűvészet, és magam is bátorkodtam bűvészkedni: kártyatrükköket mutattam be, hogy örömet szerezzek a többieknek. Mindig jólesik látni mások mosolyát, meglepődött arcát, amikor kitalálom a választott lapjukat! Ezek az együtt töltött pillanatok és kalandok igazi rákóczis közösséggé formálnak minket. (Csergő Kinga, Erdély)
Az ELSŐ NAP élményeiről a Bethlen csapat tagja mesél
Reggeli után a Zrínyi csapattal elindultunk busszal Debrecenbe, ahol a Nagytemplomot csodálhattuk meg belülről és kívülről. Elmesélték, hogy tűzvészek miatt kétszer is újraépítették, a harang szétrepedt és csak egy darabkája maradt meg, és hogy Kossuth Lajos szintén járt ott, mivel a helyszínen is tartottak országgyűléseket. Megmutatták nekünk a panoráma járdát, ahol a két torony között, 40 méter magasról szemlélhettük meg Debrecent. Ezek után továbbálltunk Hortobágyra, ahol egy lovaskocsis út keretén belül figyelhettünk meg bivalyokat, racka juhokat, és természetesen lovakat. Voltak hagyományosan felöltözött csikósok is akik különböző műsorokkal szórakoztattak: lefektették, leültették a lovakat, és volt aki két lóra állt fel, miközben három másik húzta. A kocsis túra után bemehettünk az istállókba megcsodálni a lovakat; a múzeumba, hogy többet tudjunk meg a csikósokról; vagy az agyagosműhelybe, ahol nagyon jót beszélgettünk a mesterrel. A sok élmény után felültünk a buszra és visszaindultunk a szállásra. Beszélgettem másokkal, mindenki remekül érezte magát! Számomra a nap fénypontja Hortobágy volt, mert sokat hallottam már róla, de élőben sokkal szebb volt! Azért is tetszett, mert sokat tanulhattam a csikósokról és az ottani állatokról. (Nagyosi Áron, Erdély)
After breakfast, the Zrinyi crew started off to Debrecen by bus, where we marvelled at the the Reformed Great Church, both outside and inside. We were told that it has been rebuilt twice, after fires, the bell cracked apart and only a small piece of it remained and that Lajos Kossuth also visited as a National Assembly meeting was held here. We were shown the panorama sidewalk, from where, 40 meters high between the two towers, we could view Debrecen. Then we took off for Hortobágy, where we could see the buffaloes, racka sheep and, of course, the horses from our carriages. There were horseüherders, dressed in their traditional garb, who entertained us with various programs. Thez sat the horses down, laid them on the ground and some stood on the backs of two while driving another three. After the carriage tour, we went into the stables to admire the horses, into the museum to learn more about the horse-herders, or the clay workshop where we had a good chat with the ceramics expert. After the many experiences, we got back on the bus and started back to our lodgings. I chatted with some others, everybody had a great time! For me, the high point of the day was Hortobágy as I heard a lot about it but it was much better seeing it. I liked it because I learned a lot about the horse-herders and the animals there. (Áron Nagyosi, Transylvania)
A „Ki mit tud?” képzőművészeti kategóriájának alkotásai közül a debreceni látványosságokat bemutató munkák Molnár Cecília és Géczy Boglárka tehetségét dicsérik, míg a további rajzokat Pálfi Beatrix készítette.
